Alea iacta est // A kocka el van vetve

A kocka el van vetve

A NYÁR

Kezét lazán az ablakpárkányra dobta, azzal támasztotta meg fejét. Szinte a szemével érezte, mekkora a kánikula. A ház, ahol az elkövetkezendő másfél hetet töltötte - az unokatestvérének háza - éppen egy focipálya mellett volt. Állandóan fecskék repültek a föld felett.

Körbe-körbe köröztek, és ő már a látványtól is elszédült. Csak szédült, és szédült, és szédült, és szédült, de a fecskék nem mentek el. Valószínűleg nem is akartak. Élvezték, hogy valakit szédíthetnek. Tudták, hogy ő ott van, és, hogy egyre jobban szédül. Ez biztosan tetszett nekik, mert egyre erőteljesebben csinálták. Minél gyorsabbak voltak, ő annál lomhábbnak érezte ezt az egészet.

"Szóval, ilyen a nyár... lassú, unalmas és vontatott" - sóhajtott egyet, majd homlokát megtörölve visszaballagott a kanapéra. - "Még egy felesleges évszak" - kényelmesedett el a puha bútoron, majd elővett a mellette lévő hűtőládából még egy üveg sört, a meglévő két ürest félrelökte. Egyedül volt a lakásban, mindenkinek jobb programja volt, mint, hogy a fecskéken elmélkedjen. - "Jó lenne már végre kihalni... a fecskéknek és nekem is" - majd ahogy kortyolgatta a kellemesen hűsítő italt, úgy ragadta magával az álom; és valami sokkal megnyugtatóbb dolog is, valami békés, valami fekete, valami, ami örökké tart. Érezte, ahogy egyre jobban gyengül. De a fecskék még mindig nem adták fel...

írva: 2014. 06. 12

pokolba is

minden, ami gondolat; minden, ami érzés; minden, ami bent van; minden, ami kijön; minden, ami elenyészt; minden, ami életben tart; minden, ami múlt-, jelen-, s jövő; minden, ami élő; minden, ami halott; minden, ami én

amik eddig napvilágot láttak

• első
• második - cím: szarság
• harmadik - cím: a nyár
• negyedik - cím: ez már valami.
• ötödik - cím: mily' megható
• hatodik - cím: a hobbim
• hetedik - cím: horoszkóp

amik belülről jöttek

azért vagyok, hogy mások szarságain röhögjek és túléljem őket, miközben ők megmérgezik saját magukat és egymást is.

a pokolba is, te állat.

nem tudom, de random emberekkel közvetlenkedni sokkal jobb, mint rokonokkal jópofizni és úgy tenni, mintha szeretnéd őket.

jó lenne már végre kihalni.

hirtelen olyan jó kedvem lett, talán még a szemem is csillogott, elképesztő érzés volt belegondolni, hogy végre vége.

azért vannak a jó barátok, hogy ne legyenek.

aki tud, az tud, és aki nem tud... hát, az vagyok én

hallom, ahogy egy fickó leparkol a házunk előtt és kiszáll a kocsijából. először az épület előtt kezd kitartóan kiabálni. "Jó napot!" ... "Jó napot!" ... "Jó napot!" Egyedül vagyok itthon, ő pedig 5 perc után sem megy el. Hirtelen bejön az udvarba - pofátlan suttyó -, és a nyitott ablakon keresztül kezd újra kiabálni. "Jó napot!" ... "Jó napot!" ... "Jó napot!"
Bebújok az íróasztal alá, és megvárom, míg elmegy, még véletlenül sem válaszolok neki... ez vagyok én

mások tollából

csak ülök az írógép előtt és káromkodom egy kicsit.
P.‭ ‬G.‭ ‬Wodehouse

amikor az embert megtámadja az irodalom viszketegsége,‭ ‬semmi nem gyógyíthatja meg,‭ ‬csupán a toll vakarása.‭
Samuel Lover

ez az elmúlás. Ebből vagyok.
József Attila

kész tehetség voltam, vagyok. Például néha, amikor ránézek a kezemre, belegondolok, mekkora zongorista lehettem volna. Ehelyett mit tett a kezem? A tökömet vakarta, csekkeket írt alá, cipőfűzőt kötött, vécét húzott le satöbbi. Elpocsékoltam a kezem. Meg az eszem is.
Charles Bukowski

az a baj, hogy mindig magamban keresem a hibát... és meg is találom
volt osztálytársam

hányszor hallottam, hogy nekem könnyű! Tudod, szerintem mi a könnyű? A meleg szobában, egy kényelmes fotelben sörözgetve kritikát írni.
Görbe Nóra

tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van. Charles Bukowski

Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán hogy ehessen újra. Várja, hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e.
Charles Bukowski

Thomas Dexter Jakestől

Kedves Társadalom! Lennél szíves megengedni nekem, hogy az legyek, aki vagyok, anélkül, hogy saját címkéidet raknád arra, mit látsz? Muszáj nekem azoknak a normáknak megfelelnem, amit te alakítottál ki számomra, hogy azokhoz tartsam magam? El tudod fogadni ama egyszerű tényt, hogy én alkalmatlanságok, képtelenségek sokféle fajtájának a kombinációja vagyok?

chat